Életút

  • Születés, kezdet, család.

Nyolc gyermekes, szegény alföldi családba –  nem kis bonyodalommal – születtem utolsó gyermekként. A bonyodalom egyik oka az volt, hogy olyan születési rendellenességgel jöttem a világra, hogy az orvosok nem jósoltak hosszú életet nekem. Egyedül Édesanyám hitt az életben maradásomban, ezért szüntelenül fohászkodott a Szűzanyához! Végül imádságai és az orvosok aktív tevékenysége eredményt hozott és a piciny leányka életben maradt. A másik bonyodalom abból adódott, hogy Édesapám, aki már négy lánnyal és három fiúval büszkélkedhetett, fogadott a barátaival egy hordó sörben, hogy a nyolcadik gyermeke fiú lesz! Sajnos a fogadást elvesztette, mert lány lettem! Így történt a betoppanásom 1942. március 5. hajnalán.

A család nagy szegénységben élt, sokat éheztek, ezért elhatároztam, hogyha fenövök, olyan pályát választok, ahol annyi pénzt kereshetek, hogy többé soha ne kelljen éheznem. Így a vendéglátóipari technikum, később a főiskola elvégzése után a vendéglátóiparban kezdtem el dolgozni. A művészpálya jóval később (10 év elteltével) változtatta meg egész életemet.

  • 1968.”Nyílik a rózsa” televíziós népzenei vetélkedő.

Az általános, középiskolai és főiskolai tanulmányaim befejezését követően elhelyezkedtem a X.-XVI-XVII. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál először a Szervezési, később az Ellenőrzési Osztályon. Ettől kezdve már nem voltak anyagi gondjaim.

Az ének, zene iránti érdeklődésem már gyermekkoromban kitűnt. Kislányként a templomi kórusban énekeltem, később a XIV. kerületi zeneiskolában tanultam magánének szakon, s akkor már olyan szépen énekeltem, hogy barátaim bíztattak, hogy énektudásomat kamatoztassam, így több televíziós vetélkedőn is részt vettem. Aztán 1968-ban megtörtént a ”csoda”. A televízió „Nyílik a rózsa” című népzenei vetélkedőjére jelentkeztem, persze titokban. Legnagyobb meglepetésemre a verseny győztese (I.díjasa) én lettem. Hamarosan országosan ismert énekessé váltam, rengeteg felkérést kaptam, s döntenem kellett, hogyan folytassam az életem? A művészpályát választottam! 180 fokos szögben megfordult az életem. Azóta a magyar népdal semmihez sem hasonlítható szépségét hirdetem nemcsak szűk hazánkban, hanem határainkon túl is. Európában, Amerikában, Japánban… Így kezdődött a művészpályám!

  • Tanítás, tanítványok.

A 10 évig tartó világkörüli hangverseny programom arra ösztönzött, hogy az itt összegyűjtött tapasztalataimat tanítás formájában átadjam a jövő generációnak. Elhatározásom konkrét eredménye az lett, hogy 1981.-től elkezdtem tanítani alapfokon a magyar népdalt először a III. kerületi Zeneiskolában, majd az Óbudai Népzene iskolában. Később Budafokon tanítottam a Nádasdy Kálmán Művészeti iskolában, ahol tanszakvezető lettem, s az „Év Tanára” címet is elnyertem. A tanítást középfokon folytattam a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközép iskolában. Végül tanításom koronájaként 4 évet dolgoztam (70 éves koromig) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékén, ahol már tanításom minden fontosabb módszerbeli részletét megvalósíthattam. Tanítványaimat /a hangszeres népzenét tanító kollégáimhoz hasonlóan/ egyéni módszerrel tanítottam. Az eredeti hangzóanyagot és annak lejegyzett kottás változatát (audiovizuális módszerrel) a tanítvánnyaimmal együtt meghallgattuk, majd addig gyakoroltuk, míg az autentikus hangzást el nem értük. Ezzel a módszerrel tanítványaim olyan szinten szólaltatták meg, akár a legbonyolultabb díszítménybokros dallamot is, mintha az eredeti felvételt hallanánk. A népzenei versenyeken találkozókon egyre magasabb eredményeket értek el. /Arany fokozat, Kiemelt, nívódíj, I. helyezés, később „Népművészet  Ifjú Mestere cím stb./  Igen sok segítséget kaptam a népzenetudósoktól – többek között Olsvai Imrétől, akinek nagyon sokat köszönhetek. A tanítás kezdetén igen sok jó tanáccsal látott el. Eredeti hangzóanyagért feljártunk a ZTI- be, s ezt beépítettük a tanításba. Így lassan a tanítási módszerünk tartalmassá, szakmailag elismertté vált.

  • Találkozásom Czidra Lászlóval, későbbi férjemmel, zenei társammal.

Világjáró koncert sorozatom fontos része volt a Müncheni Olimpiai műsoron való részvétel. 1972.-ben Párisban volt fellépésem, innen utaztam Linzen keresztül a Müncheni Olimpiai faluba. Linzben találkoztam a Budapestről utazó művészcsoporttal, akikkel együtt mentünk a rádiós olimpiai műsorra Münchenbe. Éjszaka érkeztem Linzbe, és reggel a művészcsoport közös étkezőasztalánál még két üres helyet találtam. Elfoglaltam az egyiket, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy öt-hat tagú férfi csoport a szabad helyekre mutogatva sugdolózik. Később kiderült, hogy a sugdolózók a Zsoldos Imre fúvós együttes tagjai voltak, akik éppen kisorsolták, hogy ki üljön a most érkező „bomba nő” mellé, aki persze én voltam. Az akkor még számomra ismeretlen Czidra László – európai hírű fafúvós művész – is éppen akkor érkezett az asztalhoz. Meghallva a sorsolást, szándékosan megnyújtotta lépteit és mellém érve udvariasan megszólalt: Bocsánat hölgyem, szabad ez a hely? Mondtam, hogy igen, mire ő diadalmasan mosolyogva lehuppant mellém, majd visszaszólt a pórul járt zenészeknek: Fiúk! Mindenki jó nálam egy konyakra! Ezután udvariasan bemutatkozott és készségesen felajánlotta, hogy elkalauzol az olimpiai faluban. Így ismerkedtem meg Czidra Lászlóval, akivel első látásra egymásba szerettünk, majd összeházasodtunk. Boldog házasságunk 22 évig, haláláig tartott.

  • Első együttesem a TÁTIKA énekegyüttes.

A tanítás nagy felelősséget jelentett számomra, de munkám  pár év múlva egyre jobban kiteljesedett, a tanítványok egyre szebben kezdtek énekelni. Első sikereim a népdalversenyek eredményeiben mutatkozott. Tanítványaim egymás után hozták a legmagasabb díjakat: Kiemelt nívódíj, kiemelt arany fokozat, I. díj. Kitüntetésnek éreztem, mikor Kovács Katalin tanítványom elsőként elnyerte a „Népművészet Ifjú Mestere” címet, mely eredményhez Kallós Zoltán, a legendás hírű  erdélyi népdalgyűjtő, személyesen gratulált. Ideje volt lépnem, és hamarosan a legszebben éneklő tanítványaimból megalapítottam a TÁTIKA énekegyüttest. Amikor már elég kiforrottan, egységes szép hangzással szólaltatták meg az általam szerkesztett népdalcsokrokat, jelentkeztünk a „Népművészet Ifjú Mestere „ pályázatra, és mikor elnyertük a címet, elhatároztam, hogy lemezfelvételt készítünk. Így született meg 1997.-ben az első közös lemezünk : ”Mikor leány vótam”…Bodza Klára és a TÁTIKA énekegyüttes címmel. A lemeznek olyan nagy sikere volt, hogy együttesünk egyre több önálló koncertet lehetőséget kapott, a felkérések megnövekedtek és népszerűségünk olyan nagy lett, hogy rendszeres résztvevőivé váltunk a Táncház találkozóknak, népzenei rendezvényeknek. Ez időben sokat dolgoztam  az Építők Vadrózsa táncegyüttesének hazai és külföldi műsoraiban, s a vezetőjük Erdélyi Tibor, néptánc oktató és koreográfus, az én lemezemre egy nagyon szép koreográfiát készített, melyet beépített és nagy sikerrel bemutatott az együttesének műsoraiban. A TÁTIKA énekegyüttes 15 évig volt együtt, és nemcsak lemezbemutató koncerteket, de Önálló esteket is tartottunk, míg egy idő után tagjai, akik fiatal lányokként kerültek az együttesbe, lassan felnőttek, családot alapítottak, és édesanyákká váltak. Mindenesetre tanuló éveikben nagyon sokat jelentett és segített az együttes abban, hogy itt lehetőségük volt az egyéniségük kibontakoztatására, szólistákká nőhették ki magukat, hogy a továbbiakban önállóan folytathassák művészpályájukat.

  • Intézményes oktatás, tankönyvsorozat, tanterv, akkreditált tanfolyamok.

A népzene oktatást lassan kezdte elismerni és befogadni a hivatalos intézményekben oktató tanárok sokasága, s az Oktatási Minisztérium is felfigyelt a népzenét oktatók munkájára. Hamarosan felkérést kaptunk alap és középfokú népzenei tantervek elkészítésére. Ezek a tantervek később bekerültek a NAT-ba is mindannyiunk büszkeségére. A népzenetanárok elhatározták, hogy saját szakterületükön az eddigi tapasztalatokat írásba foglalva, tankönyveket készítenek, melynek a különlegessége az volt, hogy a tananyag lejegyzett kottáihoz, eredeti hangzóanyag mellékletet is csatoltunk. Jómagam is hozzáfogtam az első tankönyvem megszerkesztéséhez Dr. Paksa Katalin népzenekutatóval közösen. A könyv elméleti részét Katalin, a gyakorlati részét én szerkesztettem, így a tanuló minden információt megkapott, ami a tökéletes énekléshez elengedhetetlenül szükségessé vált. Így született meg a „Magyar Népi Ének iskola I. kötete 1992.-ben, majd két év múlva a II. kötet. A tankönyv megjelenésének  olyan nagy sikere lett, hogy országosan ismertté vált, a Kultúrális Minisztérium támogatásával eljutott a népzene és zeneiskolákba és országszerte ebből készültek a diákok a népzenei találkozókra, versenyekre. Ezt követte még három kötet megjelenése 1999-.től  2006.-ig, annyi változással, hogy ezeket a kiadványokat már tanítványommal Vakler Annával közösen szerkesztettük. Később, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is megalakult a Népzenei Tanszék, a tankönyvsorozat itt is helyet kapott. A sorozat gondozását és forgalmazását a Hagyományok Háza felvállalta, s ma már E-book formájában az Interneten is megtalálható. Kiegészítésként még megemlíteném, hogy a népdaltanítás módszertanának általam kidolgozott akkreditációs változatát és a tanfolyamok beindítását (2001-től folyamatosan napjainkig) a Hagyományok Háza folyamatosan gondozásába vette. Amennyiben summázni szeretném az oktatói munkámat, számomra ez a tankönyvsorozat jelenti a legfontosabb eredményt, melyet a tanítás terén megvalósítottam.